BALATONBOGLÁRI NYÁRI MIKULÁS
– Miért is nincs nyári Mikulás, akkor egy évben kétszer is kaphatnánk ajándékot – ábrándozott gondolataiban nagyon mélyen elmerülve Barnita.
– Talán mert egy évben csak egyszer van rá ideje, hogy összeírja, melyik gyermek hogy viselkedik – válaszolt nagy bölcsen Zöldita.
– Most, hogy Balatonbogláron nyaralunk, az itteni gyerekek biztosan örülnének egy kis nyári meglepetésnek – mondták ki egyszerre az ikrek.
– Itt is sok gyerek él, de ha valami magas pontról figyelné őket a Mikulás, egyszerre látna mindenkit, és nem kellene nap mint nap körbejárnia a települést. Építsünk egy jó magas pontra egy olyan kilátót, amiről körbe lehet látni egész Balatonlellét – találták ki közösen a lehető legjobb megoldást.
– Akkor az lesz a legbölcsebb, ha a hegy tetejére egy gömb alakú kilátót készítünk – döntötték el.
Azt, hogy nem lesz könnyű feladat a kilátó megépítése, sejtették az ikrek, de hogy a Mikulást kemény dió lesz rávenni a nyári ajándékozásra, abban száz százalékig biztosak voltak. Barátaik, Feke, Kéki, Piri és Rózsi majd kiugrottak örömükben a bőrükből, annyira örültek a lehetőségnek, hogy idecsalogathatják a nagyszakállút, ráadásul még egy kiáltót is építhetnek. Mindez óriási lehetőségként lebegett a szemük előtt. Barnita tervezett, Zöldita a hivatalos papírokat intézte, Feke az anyagokat szerezte be, Kéki lett a művezető, Piri a biztonságos építkezésért, Rózsi pedig a rendért felelt. Mindemellett mind a hatan szorgosan eszkábálták nap mint nap a kilátót. Szinte égett a munka a kezük alatt, így kitartó munkájuknak köszönhetően egy hónap alatt meg is született a remekmű.
Elkészült a gömbkilátó, már csak a Mikulás hiányzott róla. A gyerekek vágyakozó, epekedő sóhaja a balatoni szélben szerencsére hamar odaért hozzá. Bár nyakig ült a munkában, mégis úgy döntött, felkeresi a dolgos gyerekeket. Rénszarvasára pattant, felpakolta ajándékokkal a puttonyát, és elindult Lappföldről Balatonboglárra. Arra persze nem gondolt, hogy ezúttal nem havas dombok, hanem napsütötte rétek várják, így útközben egy rövidnadrágot és egy pólót is be kellett szereznie, mielőtt a ruha leolvadna róla. Olyan mókásan festett a nyári szerelésében, hogy a gyerekek alig ismerték fel.
– Azért a nagykabát és a süveg jobban áll rajtad – mondták neki kuncogva.
– Tudom én azt nagyon jól – felelte nekik mosolyogva.
– Tudjátok – tette hozzá –, a meleg időjárás az egyik oka, hogy decemberben érkezem el hozzátok. Sem a rénszarvasok, sem a manók, sem pedig én nem bírjuk a meleget. Másrészt annyi gyerek él a világon, hogy a Mikulásgyár egy évig gyártja az ajándékokat, hogy mindenkinek a kívánságát teljesítse. De ha már itt vagyok, nem megyek haza meglepetés nélkül. Manóim felépítenek nektek és a többi gyermeknek egy bobpályát, így mindig eszetekbe jut a szánkózás és a tél. Így mindig tudni fogjátok, hogy egész évben szót kell fogadni és jól kell viselkedni, hogy decemberben ellátogassak hozzátok.
– Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattunk volna! – örvendeztek a gyerekek.
Balatonboglár egy nyár alatt így két ajándékkal is gazdagodott. Nem is csoda, hogy hálából mindig jól viselkednek és a világon itt a legszófogadóbbak a gyerekek. És ha a Mikulás úgy gondolná, hogy bokros teendői mellett mégis körülnézne a kilátóról, bármikor megteheti. A gömb alakú torony éjszaka sem borul sötétségbe, a szentjánosbogarak lámpásai egész éjjel világítanak rajta.